Debbie Macomber - Angyali segítség

6:27:00

Sziasztok, Szinti vagyok! Mai áldozatunk Debbie Macombertől, az ,,Angyali segítség".

Forrás: Moly.hu

,,Két magányos ember, Lucie és Aren szilveszter éjjelén - nem egészen véletlenül - egymásba botlanak a Times Square-en. A férfi egy komoly szerelmi csalódással a háta mögött költözik New Yorkba, a lánynak minden idejét lefoglalja étterme felfuttatása. A két fiatal első látásra megkedveli egymást, a sors váratlan fordulata azonban külön utakra kényszeríti őket. A bennük rejlő romantikának engedve nem cserélnek telefonszámot, csak egy találkozót beszélnek meg az Empire State Building tetejére, amelyre azonban Lucie nem tud elmenni… Eltelik egy év, ám egyikük sem képes elfeledni a másikat. Vajon le tudják győzni a büszkeségüket, és el tudják fogadni, hogy őket egymásnak teremtették? Vagy szükségük lesz némi égi segítségre? 
A New York Times bestsellerszerzőjének, Debbie Macombernek könyvében ezúttal angyalszárnyon érkezik a segítség, illetve a bonyodalom. A bájos, szívet melengető, édes humorral fűszerezett regény, amellyel az írónő új sorozatba kezd, minden olvasó számára kellemes perceket, feltöltődést kínál."




Nehezen tudom kifejteni mit éreztem amikor olvastam. Tetszett is meg nem is. A nemtetszésem oka az a túl sok romantika. Nem azt mondom, hogy utáltam vagy valami hasonló, csak én nem vagyok az a nagyon romantikus személy. Szeretem ha az emberek egymásra találnak, meg összejönnek, de ami ebben a könyvben volt az az én mércémet leütötte. Ahogy egymásba botlanak a szó szoros értelmében az olyan klisés. Meglátják egymást és Puff szerelembe esnek,  aztán a pasi csak úgy lesmárolja. Eztán persze folytatódnak az események, Lucie nem megy el a találkozóra amit megbeszélt Arennel, egy fontos történés miatt.

Nem találkoznak egy jó ideig aztán megint találkoznak. Normális, hogy mindkettőjük szinte örömtáncot lejt mikor meglátják a másikat.
Az angyalok sem voltak számomra túl szimpatikusak, kivéve Mercyt, ő reálisan gondolkodott, jó persze csinált pár hülyeséget, de akkor is.
Arent és Luciet egyenesen utáltam. Nyáltengerben úsztak és állandóan megsértődtek mindenen. Könyörgöm, miért kell azon  hisztizni, hogy a másik őszinte volt, és rendesen végezte a munkáját? Annyira idegesítő volt hallgatni a hisztijüket, miszerint majd a másik felhívja, mert ő bizony nem fogja, túl büszke. Az angyalok is, ahelyett, hogy hallgatnának Gábrielre, inkább beleszólnak mindenbe és elcsesznek egy csomó mindent, megértem, hogy a jószándék vezérelte őket, de könyörgöm fogják már vissza magukat valamilyen szinten.  Voltak pozitívumok is például Wendy és Josie. Ők a  kedvenceim, annyira.... á nem is tudom, csak szimpatikusak, mindent jónak találtam bennük.
Biztos vannak romantikus beállítotságú emberek, ezért elszeretném mondani, hogy ez relatív, kinek mi tetszik. Csak annak ajánlom aki NAGYON szereti a romantikus történeteket és nem zavarják a klisék.


Értékelés:
- Borító: 5/5
-Történet: 5/3
- Szereplők: 5/3



Idézetek:

,,Mercy megszámolni sem tudta, hányszor fogyott el a türelme az emberekkel kapcsolatban. A teremtés állítólagos koronái valójában lassú felfogásúak és lelkileg eltompultak voltak."



,,– Miért burkolóznak kabátba, sálba és kesztyűbe? – kérdezte Will, az embereken körültekintve. 

– Mert tél van. 
– Ó!"




Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést, hamarosan jövök egy újjal, addig is
Sziasztok!



You Might Also Like

3 megjegyzés

Follow by Email

Iratkozz fel Bloglovin'ra is!

Follow

Előfizetés