Stephanie Perkins - Anna és a francia csók

10:54:00

Sziasztok, mai áldozatunk az ,,Anna és a francia csók"

Forrás: Moly.hu



,,Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket."






Én ezt a könyvet, nagy izgalommal kezdtem olvasni, mert Párizsban játszódik, vagyis, a szerelem városában. Kiskorom óta nagy vágyálmom Párizs, mindig el akartam jutni oda, és alig várom a lehetőséget, hogy valóra válthassam az álmom. Mikor elkezdtem olvasni, eléggé meglepődtem azon, hogy Anna nem akar Párizsba menni, mégis milyen sült bolond nem akar a szerelem városába utazni?


Stephanie csodálatos szerelmi történetet hozott össze, tele van izgalommal, humorral, bonyodalmakkal, és szuper párbeszédekkel, le a kalappal az írónő előtt.
Mikor Anna megérkezett, elveszetnek érezte magát, hiszen egyedül volt, egy marha nagy városban, nem igazán tudta mit tegyen.
Nagyon örülök, hogy végig követhettem Anna beilleszkedését.
 Na és most térjünk rá a kedvenc részemre, Étiennre, ő tipikusan az a pasi aki már az első mondatával levesz a lábadról, főleg mert akcentusa van, és milyen nő ne lenne oda az akcentussal rendelkező férfiakért? Úgy tűnik, Anna is így gondolta, mert az első találkozásuknál csak hebegni habogni tudott.
Anna arról győzködi magát, hogy neki aztán egy cseppet sem tetszik Étienne, talán ha elégszer mondta volna, el is hiszi, á dehogy, Étiennél nincs olyan, hogy nem tetszés.
A történet folyamán, többször is járnak a szereplők a nevezetességeknél, és engem azok a részek mindig lázba hoztak.

Elmondanám, hogy eléggé a romantika köré van építve a sztori, úgyhogy, inkább azoknak ajánlom akik képesek elmerülni a szerelem tengerében.  El sem tudjátok képzelni, mennyire szerettem volna ott lenni, mikor a múzeumokba mentek, esetleg megnéztek egy- két híres épületet, sőt még a borokat is megkóstoltam volna, még ha nem is vagyok értük oda.

Háth akkor a csokoládék..... hm... ha belegondolok, már folyik a nyálam.
Szinte az összes szereplő nagy kedvencemmé vált. Étienne és Anna kapcsolata állati bonyolult, néha rájuk ordítottam volna, hogy ,,Kuss legyen, és csókolózzatok".  Egyikőjük, sem könnyítette meg a másik helyzetét, Étiennek barátnője volt, és nem akata elhagyni, Annának, pedig ott volt az Amerikai seggfeje barátja St. Clair családja kész katasztrófa, az apja egy őrült diktátor, aki uralni akarja, a fia és a neje életét. A fiú anyja pedig minden esetben engedelmeskedik a férjének, annak ellenére, hogy a pasi már vagy ezerszer megcsalta és megalázta. Anna sokat hisztizett az apja miatt, de miután megismerte az Étiennét, rájött, hogy örülhet, hogy olyan apja van aki szereti, és tiszteli őt. 
Anna kis öccse egy tündér akit nem lehet nem szeretni. bár mindenki ezt mondja más testvérére.
A vége felé, kezdtek rendbe jönni a dolgok. és végre senkit sem akartam, fejbe vágni az Eiffel toronnyal
Ha szereted a tömény romantikát, kezdj neki, mert megbánni nem fogod.


Értékelés:
- Borító: 5/3
- Szereplők: 5/4
- Történet: 5/5
- Kedvenc szereplő: Anna és Étienne
- Kedvenc jelenet: Az első csók
- Idegesítő tényezők: Étienne apja, és barátnője


Idézetek:
– Mit csinálunk? – kérdezi feszült hangon.
Olyan gyönyörű, olyan tökéletes. Szédülök. A szívem zakatol, a pulzusom száguld. Az arcomat az övé felé fordítom, és ő ugyanilyen lassú odafordulással válaszol. Lehunyja a szemét. Az ajkaink szinte összeérnek.
– Ha kéred, hogy csókoljalak meg, megteszem – suttogja.
Ujjai a csuklóm belső oldalát simogatják, és én lángra gyúlok.
– Csókolj meg! – kérem.
Megteszi.

Ki küldi a gyerekét bentlakásos iskolába? Tiszta Roxfort. Csak itt nincsenek helyes varázslófiúk, mágikus cukorkák és repülésórák.


– Étienne vagyok – mutatkozik be. – Egy emelettel feljebb lakom.
– Én meg itt – mutatok bárgyún a szobám felé, miközben az agyam kattog: francia név, angol akcentus, amerikai iskola. Anna összezavarodott.

– Velem vagy. És én gyakorlatilag francia vagyok.
– Angol – mondom.
– Amerikai – vigyorodik el.
– „Csengőszó, Batman jó, Robin, ébredj fel…"
– Igen, remek. Értem. Ha-ha. Milyen hülye vagyok.
– Mi van? Ez csak egy karácsonyi dal – vigyorog, és most már kicsit hangosabban folytatja:
– „Batmobil lerobban az M1-es úton, hej!"
– Várj! – fortyanok fel. – Hogyhogy?
– Hogyhogy hogyhogy?
– Rosszul énekled.
– Nem, nem. – Kis szünetet tart. – Miért, te hogy énekled?
Megütögetem a kabátom zsebét, hogy megint ellenőrizzem az útlevelemet. Phű. Még mindig ott van.
– Úgy, hogy: „Csengőszó, Batman jó, Robin fészket rak…"
– „Fészket rak?" Robin nem „ rak fészket… "
– „Batmobil lerobban, és Joker hülyét kap."
Egy pillanatra rám mered, majd tökéletes meggyőződéssel közli:
– Nem.
– De – felelem ugyanolyan határozottan. – Most komolyan, mi van azzal az úttal?
– M1-es. Ami összeköti Londont Leedsszel.
Önelégülten ránézek:
– Na, látod. Batman amerikai. Nem jár az M1-es úton.
– Amikor nyaral, akkor igen.
Muszáj volt, egyszerűen muszáj


Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést, hamarosan jövök az újjal. Addig is Sziasztok!

You Might Also Like

0 megjegyzés

Follow by Email

Iratkozz fel Bloglovin'ra is!

Follow

Előfizetés