Szabó Magda - Abigél

9:51:00

Sokáig nem olvastam régi időkből származó könyveket, mert úgy gondoltam, hogy nem felelnének meg az én ízlésemnek, meg, hogy már elavultak, hogy én mennyire nagyot tévedtem.

Forrás: moly.hu

Ginával, ​​Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon? Szabó Magda lebilincselően izgalmas és bravúros megoldású új regényét Loránt Lilla rajzai díszítik.


A fent említetek miatt borzasztóan szkeptikusan álltam hozzá az Abigél olvasásához. De már az első fejezet befejezésekor rá kellett jönnöm, hogy ez a könyv fantasztikusan elképesztő.
Sosem szerettem az olyan könyveket amelyek a való életben történt szörnyűségekről ihletődtek, mert én azért olvasok, hogy egy másik világba kerülhessek, és ne rekedjek meg itt, ráadásul nagyon érzékeny vagyok, a lelkem nem bírja az ilyesmiket. 
Ezért sem vettem szívesen kezembe az Abigélt, féltem, hogy durva lesz, vagy túl részletesen mutatja be a II. Világháború borzalmait. Az az érdekes, hogy például az irreális háborúkat bemutató könyveket nagyon szeretem, itt a disztópiákra gondolok. Végül csak elég kevés vérengzős dologról esett szó, szerintem az épp elég is volt nekem.

De mindegy is, feleslegesen csacsogok inkább beszélek a tobábbiakban könyvről.
Mindig ezt mondom, de esküszöm, hogy most komolyan beszélek, Gina és én egy és ugyanazon személy vagyunk. Én magam is nagyon dacos, hisztérikus vagyok, aki csak a maga feje után képes menni, és a világért sem hallgatna másra.
Így nagyon könnyen tudtam azonosulni a főszereplővel, ami egy részt jó, más részt pedig, az egész történet alatt potyogtak a könnyeim, hol a düh, hol a szomorúság, hol pedig a tehetetlenség miatt.
A szereplőket utálom, de mégis inkább szeretem őket, és azt szeretem bennük a legjobban, hogy annyira valódiak, Szabó Magda nem akarta szőnyeg alá söpörni a rossz tulajdonságaikat és döntéseiket, ezért annyira valódiak voltak, hogy én is akarok magamnak egy Kis Marit és egy Torma Piroskát.
Kőnig, ő az a szereplő, akit én valahogy nem tudtam megutálni, azok után sem, hogy Gina olyan nagy ellenszenvvel beszélt róla, ebben az egyben nem értettem egyet a lánnyal, nem voltam képes megérteni az utálatos érzelmeit, hiszen azon kívül, hogy Kőnig elég szerencsétlenke a történet alatt, még nem csinált semmi rosszat.
Az események nem haladtak sem túl gyorsan, sem túl lassan, emberi idővel történtek a dolgok, és mindnek volt valamilyen bevezetése, ezért semmi nem ért akkora meglepetéssel, mint a vége, arra senki sem számíthatott és még csak utalás sem volt rá.

Tudjátok még mi jó ebben a műben? Az, hogy az írónő biztosít minket arról, hogy Ginának hosszú élete lesz, mindig elejt olyan mondatokat, hogy:

,,Mikor ezt Gina elmesélte a gyermekeinek, azok el sem hitték''

,,Mikor évekkel később visszagondolt erre az időre, rájött, hogy mennyire igaza volt az apjának''

Persze most nem voltam pontos, de nagyon sok hasonló mondattal találkozunk, ez amolyan biztosíték arról, hogy nem hiába tette azt amit tett a lány.
Olyan jól esett a lelkemnek az hogy Vitay tábornok és Gina mennyire szerették is egymást, hogy tudták ez egy olyan kötelék ami megszakíthatatlan, ez a hatalmas szeretet volt a legjobb a történetben. 
Elmondanám gyorsan még itt a vége előtt, hogy én nagyon hamar átláttam azon a ''Apád beteg, el kell vigyelek hozzá,, dumán, és ti mikor jöttetek rá a turpisságra?
Mivel nem vagyok megelégedve? Háth a végével. Mikor elolvastam az utolsó mondatot, csak a megválaszolótlan kérdéseimre voltam képes gondolni, és arra, hogy hogyan lehet így befejezni valamit? Mégis hogy? Persze, egy idő után megbékéltem a helyzettel, mert az írónő azt akarta, hogy úgy folytatódjon főszereplőnk története ahogy mi akarjuk.

Kérlek titeket, hogy SPOILER MENTESEN írjatok ti is valamit a könyvről, ha esetleg a saját blogotokon van róla kritika szívesen elolvasom, beszélgessünk kicsit az élményeinkről.


Sziasztok!

You Might Also Like

0 megjegyzés

Follow by Email

Előfizetés