Rick Yancey - Végtelen tenger

7:47:00

A trilógia első része elképesztett, a másodikat közönségesnek gondoltam, amíg el nem értem  a közepéig, utána teljesen egészében felül múlta elődjét. Hogy hogy értem ezt? Olvasd végig a bejegyzés és megtudod!

Forrás: Moly.hu


Miután Zombiék megmenekültek a haláltáborból, letelepedtek a Walker-szállóban, és ott várták Cassie hősszerelmesét, Evant. Evannel kapcsolatban mindenkinek volt véleménye, leginkább rossz, senki sem bízott benne, amin nincs mit csodálkozni, én sem bíznék meg egy random idegenben, aki talán megakar ölni, de talán nem.

Ez a könyv is több nézőponttól íródott, ami egyrészt jó, mert így majdnem mindenki életéről megtudtunk valamit, de összezavaró is volt, sosem volt odaírva, hogy kinek a fejében kutakodunk éppen, és volt olyan is, hogy sokáig azt hittem Dumbó gondolatait olvasom, aztán kiderült, hogy nem, mert Sütiét. 

Cassiet amennyire kedveltem az első könyv során, ennyire elhidegültem tőle, állandóan hisztizett, mindig ellenmondott mindenkinek, makacs volt, és a maga feje után ment. Valószínűleg azért is idegesített nagyon, mert felfedeztem benne olyan tulajdonságokat, amelyek bennem is megvannak. Cassiet kevesebbet kellett volna beszéltetni, mert semmi értelme nem volt a gondolatvonalának.
Az első részhez képest sokkal lassabban indultak be a történések, de mikor Adu fellépett a színre, tudtam, nem fogok unatkozni. A lány nem kicsit lepett meg, azt hittem, hogy csak egy antiszociális, bizalmatlansággal küzdő szereplő, aki cseppet sem érdekes. Mekkorát tévedtem.
Egy igazán okos, erős lánnyal találtam szembe magam, akinek az akaraterője mindenkiénél nagyobb.
Pár új szereplő is betért, mint például Penge, aki Adu ápolója. Az első perctől kezdve megkedveltem. Róla nem mondok többet, mert semmilyen képpen nem szeretném elrontani az élményeteket vele kapcsolatban.

Forrás: Pinterest

Ebben a részben az író az emberi elmét és működését vette célba, megmutatta milyen mikor valakinek elborul az agya, ez borzasztóan félelmetes volt. A horror filmekben nem az az ijesztő, ami a vásznon történik, hanem ami az tudatban. Belegondoltatok már, mit érezhet, min gondolkodhat egy olyan ember, aki létrehozza ezeket a sztorikat? A horror filmek bemutatják az emberi gonoszság, az emberi őrület legfelsőbb fokát. A Végtelen tengernek, pedig az alap pillére Vosch őrülete, ami arra sarkalta, hogy ezt tegye az emberiséggel.
Az egész könyvet belepte a depresszió, akárcsak elődjét, de nem is vártam mást tőle. De voltak kifejezetten aranyos és kedves pillanatok is, mint például Adu és Penge közös percei, vagy Cassie és Ben beszélgetései, szóval mégsem akkora érzelmi gyilkos ez a Rick Yancey. Ha már itt tartunk, meg kell említenem, hogy ez a csávó, úgy bonyolítja a szerelmiszálakat, mintha erre született volna.
A végén olyasmi derült ki, amire egyáltalán nem számítottam. Percekig csak ültem és próbáltam feldolgozni az adatokat, amiket belém táplált az utolsó pár oldal, de még most e bejegyzés írása közben is elég sokkos állapotban vagyok. 
Kinek ajánlom a könyvet? Mindenkinek, aki elolvasta a trilógia első részét, ha tetszett neki, ha nem, garantálom, hogy ez a rész elveszi az eszét.

Forrás: Pinterest



A sorozat első részéről már készítettem egy ajánlót, amit ide kattintva elolvashattok 


Mi a véleményetek erről a könyvről?


Ha tetszett a bejegyzés iratkozz fel a blogra!

You Might Also Like

0 megjegyzés

Follow by Email

Előfizetés