Kritika - Passengers/Utazók

11:37:00

Még decemberben elmentem mozizni a barátaimmal, mert mi mást lehet csinálni ilyen hidegben? Éppen a Passengers ment, és én mint Jennifer Lawrence rajongó mindenképpen meg akartam nézni. Elég vegyes érzelmekkel távoztam a teremből.




Csodálatos a jövő. Az Avalon nevű űrhajó 5259 utassal a fedélzetén 120 éven át siklik elegánsan távoli célja felé, ahol az érkezők majd új életet kezdhetnek. Addig pedig a vele utazók biztonságosan lefagyasztva alusszák kiro-álmukat, és új otthonukban frissen, fiatalon ébredhetnek fel.

Elvileg.
A programba hiba csúszik, kiolvaszt két hibernációs ágyat, és két embert felébreszt. Jim (Chris Pratt) és Aurora (Jennifer Lawrence) maga sem tudja, miért és hogyan, egy hatalmas, néma űrhajó fedélzetén találja magát – és még 90 év van hátra, míg elérik úti céljukat.
Olyanok, mint két hajótörött, a lakatlan szigeten. De segítségben nem is reménykedhetnek. Saját erejükből próbálják megoldani a helyzetet, ám egyre újabb nehézségekbe és rejtélyekbe ütköznek.
Ha életben akarnak maradni, meg kell érteniük, mi történt velük, és kinek volt ez jó... (Forgalmazza: InterCom)


Mielőtt bárki bármit mondana, tudom, hogy Magyarországon ma kezdik vetíteni a mozikban, én Romániában élek, itt pedig egy hónapja volt a premier, ezért volt alkalmam hamarabb megnézni.

 Nem tudnám megmondani pontosan mikor habarodtam bele Jenniferbe, talán a díjátadós esése és az Éhezők viadala között, de az biztos, hogy megtörtént. Elképeszt, hogy ennyi hírnévvel a háta mögött ilyen normális tud maradni. Emellett bevallhatjuk, hogy nagyon jó színésznő, bármilyen szerepet könnyen eljátszik, legalábbis képernyőről úgy tűnik.
Úgy ültem be a moziterembe, hogy most megnézek egy jó akció filmet, és egész végig szorítani fogom a székkarját az izgalomtól. Nos, kiderült, hogy nem elég figyelmesen néztem meg a film közzétett címkéit, mert ez, hogy nem egy körömrágós akció az biztos. Igazából nem tulajdonítom akkora problémának, mert azért volt egy két jelenet amin meg meg szorítottam a széket, szóval nem olyan gázos.
A történet leginkább a szerelemre összpontosított, ami elég lehangoló, mert mint mondtam én nem erre számítottam. Viszont, a szegényes akciót ellensúlyozza a színészek játéka.


Aktívan 4 szereplővel találkozunk, Aurorával, Jimmel, Arthurral és pár képkocka erejéig Gussal. Mind négyük játéka kifogástalan, a hangmérnökök szintén jó munkát végeztek, a képvilág is frenetikus, bár karakterek fejlődése nem túl látványos, de a szereplők akkor is szerethetőek.
Az, hogy csak négyen szerepeltek, elég furcsa volt számomra, mert eddig csak olyan műveket láttam aminek legalább 6-7 állandó szereplője volt, plusz a statiszták. Azáltal, hogy csak rájuk kellett figyelnem sokkal jobban ''megismertem,, őket.
 Én eredeti nyelven néztem, ahogy a legtöbb filmet, ennek az egyetlen oka az, hogy nem vagyok oda a fordításokért, majd írjátok le, hogy ti eredeti nyelven, vagy magyarul nézitek a filmeket.
 A kedvencem meglepő, de nem Aurora, hanem Arthur, aki egy tipikus szarkazmus puttony, akit megáldott a sors hatalmas szívvel, még ha robot is.
A legeslegnagyobb bajom a művel, hogy felszínes, nem tudom hasznosítani azt amit adott, igazából nem történik semmi, ami arra uszít, hogy elgondolkodjak rajta, persze, felvetett egy-két kérdést, de azon kívül semmi sincs ami ér valamit a színészeken és látványvilágon  kívül, de még a látvány sem egy nagy cucc. Ráadásul a lezárás egy akkora szar, hogy elmondani nem tudom, én reménykedtem, hogy lesz valami, ami megmenti ezt a filmet, de nem, ennél rosszabb végkifejletet sosem láttam még.
 Akik love storyra vágynak egy űrhajóval megspékelve, foglalják le azonnal a jegyeket, mert odáig lesznek tőle, de szerintem nekik is inkább csak egy egyszer nézős élményt tud nyújtani.



Nézzetek bele a trailerbe is:




Mit gondoltok a filmről? Na és JenLawról? 


 Follow my blog with Bloglovin

You Might Also Like

0 megjegyzés

Follow by Email

Előfizetés