Az első igazi futásom | Sport

12:21:00

  A sport mindig is része volt életemnek, de csak 2 hónapja áldotok rá nagyobb figyelmet. Ez annyit tesz, hogy van egy rutinom, amit be is tartok. A futás eddig nem volt a  része, viszont úgy gondoltam, hogy ki kell próbálnom, hiszen mindenki aki rendszeresen fut, azt mondja, hogy utána egy elképesztő érzés keringi őket körbe. Úgyhogy ma, kora reggel fogtam magam és futni indultam.


  Az ötlet honnan máshonnan, ha nem az internettől jött volna? Láttam a sok videóst akik annyira élvezik az egész procedúrát. Hiába tudtam, hogy ha iskolában akármikor futnom kellett ki nem állhattam. Úgy gondoltam, hogy ha nem muszáj csinálnom, hanem csak saját szórakoztatásom miatt, akkor biztos jobban beletudom majd élni magam és még tetszene is.




 A biztonság kedvéért kicsit hosszabbra húztam a bemelegítést, mert sokszor lehet hallani, hogy lesérülnek futás közben, a nem megfelelő bemelegítés miatt.   

    Motiváltnak éreztem magam, alig vártam, hogy elinduljak.

 Nagyjából semmi sem úgy alakult ahogyan vártam. Bennem az volt, hogy simán lefutok egy 20 perces utat, meg persze plusz még 20 perc a visszaút. Elindultam, és pár perc múlva nehezen vettem a levegőt, szinte éreztem, ahogyan a tüdőm majd kiesik a helyéről. Megálltam pár másodpercre, mégsem akartam az utca közepén elájulni. 


 Újra nekiindultam, szinte időre pontosan ugyanúgy megtörtént. Megint megálltam, a szél elkezdett fújni, nem dobott nagyot, az így is béka feneke alatti kedvemnek. Ráadásként a fülhallgatóm sem akart a helyén maradni, a nélkül pedig a szél széjjel szedte a fülem, egy idő után, már kezdtem  ideges lenni, úgyhogy inkább hagytam és betettem a zsebembe az eszközt.

 Mikor már tudtam nem fogom tovább bírni, fogtam magam és hazagyalogoltam. 

 Otthon borzasztóan éreztem magam, maximalistaként, elvártam magamtól, hogy úgy teljesítsek ahogyan azt én elképzeltem.


Forrás: iStock.com
 Magát a folyamatot sem különösebben élveztem, inkább csak untam, hogy szaladgálok, mint a mérgezett egér. Nem azzal volta probléma, hogy a lábaim ne bírták volna a nyomást, mert elég jól ki vannak dolgozva, fájni egyáltalán nem fájtak, a tüdőm volt az ami feladta a szolgálatot egy idő után.
 Csalódtam magamban, mert eddig bármit kitűztem magam elé, azt véghez tudtam hajtani. Az oka pedig az, hogy nagyon kitartó ember vagyok, sok mindent kibírok, ha nagyon akarom, igaz, valószínű, ha annyira szeretnék futni, akkor ezzel sem lenne problémám.
 Egyelőre leteszek a csillogó futó karrier álmáról és maradok a szokásos edzés tervemnél, ami inkább az izomépítés és erőgyakorlatokra korlátozódik.





 Ti szerettek futni? Milyen rendszerességgel futtok? Szoktatok sportolni? Mit gondoltok az izomépítésről?


 Ha tetszett a bejegyzés, iratkozzatok fel a blogra, nehogy lemaradjatok a továbbiakról!

You Might Also Like

0 megjegyzés

Follow by Email

Feliratkozás

Iratkozz fel Bloglovin'ra is!

Follow

Előfizetés